2011. október 28.

Vörösboros szarvaspörkölt, bográcsban



Hétvégenként gyakran összejövünk a barátainkkal egy kaskantyúi tanyán. Nagy társaságnak leghálásabb bográcsban főzni, közben együtt a társaság, míg elkészül az étel lehet beszélgetni, borozgatni, A ebéd ezúttal vörösboros szarvaspörkölt, ahogy ÉP készíti. 


Hozzávalók 20-22 főre:
10 kg kockára darabolt szarvashús (comb, nyak, bordás rész)
0,5 kg mangalicazsír
12 közepes nagyságú fej vöröshagyma, aprítva
1 fej fokhagyma
2 közepes méretű paradicsom
2 db paprika
4-5 evőkanál fűszerpaprika
3 babérlevél
3 evőkanál morzsolt majoránna
10-12 szem borókabogyó
só és frissen őrölt bors
2 dl vörösbor
1-2 evőkanál áfonya lekvár
2-3 db szárított cseresznyepaprika (opcionális)

Bográcsban felolvasztjuk a zsírt és kevergetve, aranysárgára dinszteljük rajta a hagymát (ha megsózzuk, hamarabb puhul). Belekeverjük a (házi) darált paprikakrémet, majd beletesszük a felkockázott húst és erős tűz felett addig forgatjuk a bográcsot, amíg a hús kifehéredik, majd annyi levet enged, hogy az egész húst ellepi – ez kb. 30-40 perc (ez az a fázis, amikor még használhatunk fakanalat). Amikor elkezd forrni, mérsékeljük a tűz intenzitását, beleteszünk 2 db paprikát és 2 db paradicsomot keresztben bemetszve, ha megfőtt a hús, ezek héját ki lehet szedni.
Fűszerezzük az enyhén megtört borókabogyóval, 3 púpozott evőkanálnyi édes fűszerpaprikával, 3 evőkanálnyi morzsolt majoránnával, 3 babérlevéllel és az egy fej aprított fokhagymával, 2 evőkanálnyi sóval.

A bográcsot folyamatosan forgatva, közepes erősségű tűz felett lassan főzzük, a leve éppen csak rotyogjon. Amikor kezd besűrűsödni és a hús majdnem puha, tekerünk rá borsot, igazítunk a sósságán, hozzáadunk 2 dl jó minőségű száraz vörösbort és annak függvényében, hogy milyen minőségű a fűszerpaprikánk adunk hozzá még egy, vagy két púpozott evőkanálnyit (ügyeljünk, hogy a paprika friss legyen, azaz ne legyen több 1 évesnél). A hús puhulásáig, a bográcsot folyamatos mozgásban tartva tovább főzzük, az elpárolgott szaftot kevés vízzel pótoljuk, de egyszerre mindig csak kevéssel, hogy legyen ideje újra besűrűsödni. Az utolsó 10-15 percben adhatunk hozzá ízlés szerint egy-két evőkanálnyi áfonyalekvárt és ha van, aki csípősen szereti, dobhatunk a tetejére pár szem ép, szárított cseresznyepaprikát. Ettől nem lesz csípős, csak épp egy picit pikáns, majd azok, akik csípősebben szeretnék, egy-egy paprikát szétnyomhatnak a saját tányérjukban.
Puliszkával, friss kenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.