2 kedvencem egy fogásban. A cékla édessége kellemesen
passzol a juhtúró sósságához, a kakukkfű még dob rajta egyet. Bolti brindzával is
jó lehet, de ezt a túrót magunk gyúrtuk, a Sestinai esztenáról hozott juhsajtból, adagonként lefagyasztva várja a beteljesülést a túrós puliszkába, vagy épp céklába. Apró céklákból készítve
falatnyi-kétfalatnyi, kézzel is ehető darabok születnek, mindössze egy szalvéta
kell hozzá, a nagyobb céklákhoz már kell a kés-villa, meg egy kis csöpögtetett,
natúr joghurt sem árt mellé.
Hozzávalók:
kerek cékla (fejenként 2-3 pici, vagy 1-2 nagyobb darab)
juhtúró (brindza), céklánként 1-2 diónyi
friss kakukkfű a tálaláshoz
só, a cékla főzéséhez
A céklákat alaposan megmosom és annyi sós vízben ami ellepi,
megfőzöm. Ha megfőtt, leöntöm róla a vizet, hagyom kicsit hűlni, majd késsel
lekapargatom róla a héját (mintha újkrumplit pucolnék, könnyen, szépen lejön). A megtisztított
daraboknak kalapot vágok, majd karalábé vájóval üreget készítek bele, amit
megtöltök juhtúróval. A megtöltött céklákat sütőtálban, vagy tepsire téve
betolom a forró sütőbe annyi időre, míg megolvad a juhtúró (ez kb. 8-10 perc).
Pár darabért nem érdemes sütőt felfűteni, érdemes akkorra időzíteni, mikor
amúgy is használjuk a sütőt (pld. kenyérsütés utánra).
Friss kakukkfűvel díszítve, némi csöpögtetett natúr joghurttal
tálalom.
